The Shortest History of Democracy: 4,000 Years of Self-Government—A Retelling for Our Times
- Downloads：3480
- Type：Epub+TxT+PDF+Mobi
- Create Date：2022-11-06 06:53:24
- Update Date：2025-09-06
- Status：finish
- Author：John Keane
- ISBN：1615198962
- Environment：PC/Android/iPhone/iPad/Kindle
- Download
Summary
From The Shortest History series comes the complete history of democracy， its champions， and its detractors—from the assemblies of ancient Mesopotamia to present perils
This tumultuous global story begins with democracy’s radical core idea: We can collaborate， as equals， to determine our own lives and futures。 John Keane traces how this concept emerged and evolved， from the earliest “assembly democracies” to European-style electoral democracy to our present system of “monitory democracy。” Today， governments answer not only to voters on Election Day， but to intense public scrutiny （monitoring） every day。 Keane calls this media- and communication-driven system “the most complex and vibrant form of democracy yet”—but it is not invulnerable。
We live in an age of political and environmental crisis， when despots in China， Russia， Saudi Arabia， and elsewhere reject the promises of power-sharing。 At this urgent moment， Keane’s book mounts a new defense of a precious global ideal。
This tumultuous global story begins with democracy’s radical core idea: We can collaborate， as equals， to determine our own lives and futures。 John Keane traces how this concept emerged and evolved， from the earliest “assembly democracies” to European-style electoral democracy to our present system of “monitory democracy。” Today， governments answer not only to voters on Election Day， but to intense public scrutiny （monitoring） every day。 Keane calls this media- and communication-driven system “the most complex and vibrant form of democracy yet”—but it is not invulnerable。
We live in an age of political and environmental crisis， when despots in China， Russia， Saudi Arabia， and elsewhere reject the promises of power-sharing。 At this urgent moment， Keane’s book mounts a new defense of a precious global ideal。
Reviews
Bart Van Loon
，
"The Shortest History of Democracy" read too much like a succinct work of academia to me。 At first， it did a best effort to appease a broader audience， but in the second part I really got bogged down by unnecessary details and， frankly， boring paragraphs。However， by the third part， the book picked up some pace again， and the final 20 pages I really liked。 The ending of the book looks into the future and gives the author's personal and passionate reasons for defending and believing in this beast "The Shortest History of Democracy" read too much like a succinct work of academia to me。 At first， it did a best effort to appease a broader audience， but in the second part I really got bogged down by unnecessary details and， frankly， boring paragraphs。However， by the third part， the book picked up some pace again， and the final 20 pages I really liked。 The ending of the book looks into the future and gives the author's personal and passionate reasons for defending and believing in this beast called democracy。If anything， what I have learnt from this book is that， indeed， living under democratic rule is not something to easily take for granted。 It is worth preserving。 It "is the guardian of plurality - the protector of different ways of living freed from the dictates of arrogant， violent and predatory power。" 。。。more
Bilbo Baggins
，
Excellent summary of the differing types of democracy over time （and before reading it， I really equated democracy with our own representative democracy）。
josie
，
rated: 3 starsi thought this book was a just okay look at democracy's history。 i probably should have been able to gather from the title when it called itself the "shortest history" that i was not going to get as much depth from the information than i wanted and that i would find obvious gaps as well。the first part of the book was pretty solid， exploring how ancient civilisations understood democracy and deconstructing the myth that democracy began in athens。 the book then has a major gap in its rated: 3 starsi thought this book was a just okay look at democracy's history。 i probably should have been able to gather from the title when it called itself the "shortest history" that i was not going to get as much depth from the information than i wanted and that i would find obvious gaps as well。the first part of the book was pretty solid， exploring how ancient civilisations understood democracy and deconstructing the myth that democracy began in athens。 the book then has a major gap in its timeline between the fall of the athenian empire and then the establishment of america in the 18th century， only highlighting a few key moments in history。 for such a substantial amount of time to miss in the development of political systems， i feel it might have been worthwhile to explain what political systems were in place instead of democracy and how they were evolving。 this would have made the final chapter explaining why people should keep making the decision to choose democracy stronger， as i feel like i would have understood better what options i was not choosing。 there was also a lack of exploration of the weaponization of democracy。 there was a general vibe throughout this book that democracy is the best political system， and many times were there facts and statistics showing what countries were and weren't democracies at the time of statistic。 however， there was a significant failure to explain how democracy came to some of those countries and the role that it has played in colonisation and the oppression of native people。 the book skirted around the fact that throughout history the ability to vote has been a white male privilege and that other members of society have not been able to engage with the democratic process。 the trauma of that history means that it may not be possible for ethnic groups to forgive the system enough to reengage with it， which means we as a society must continue searching for a better solution。this book was a good overview of democracy， it was just arguing overly in favour for it and did not want to stop to process any sort of critique。 if you are to read this， i would recommend reading it with a very critical lens。 。。。more
Steve
，
I did not enjoy this book。 I found the writing to be academic， not conversational。 I would also describe the mood it set as flat。 Sometimes the content was too detailed。 I almost stopped reading a couple of times but tried to stick with it。 But as the book neared the end it became ever more tiresome and I ended up not finishing。 This is disappointing as I read “The shortest history …” books about China and about England and rated them as 5 star and 4 star， respectively。 Thank you to Netgalley an I did not enjoy this book。 I found the writing to be academic， not conversational。 I would also describe the mood it set as flat。 Sometimes the content was too detailed。 I almost stopped reading a couple of times but tried to stick with it。 But as the book neared the end it became ever more tiresome and I ended up not finishing。 This is disappointing as I read “The shortest history …” books about China and about England and rated them as 5 star and 4 star， respectively。 Thank you to Netgalley and The Experiment for the advance reader copy 。。。more
Claire Baxter
，
3。5 stars。 Interesting enough， nothing to criticise， just found it didn't really hold my attention。 3。5 stars。 Interesting enough， nothing to criticise， just found it didn't really hold my attention。 。。。more
Matas Maldeikis
，
Demokratija yra neapibrėžtumas， kuri institucijų pagalba šį neapibrėžtumą kontroliuoja – nenumatytos aplinkybės yra demokratijos draugas ir baisiausias autokrato sapnas。Geras lengvas skaitinys， 7/10
Kuszma
，
„A demokráciát az ember igazság iránti érzéke teszi lehetővé – de az igazságtalanságra való hajlama teszi szükségessé。”（Reinhold Niebuhr）Ez a könyv megfizethetetlen abból a szempontból， hogy a demokráciát nem valami ideaként mutatja be， amit csak úgy idepottyantott nekünk egy liberális szakaszban lévő Úristen， mi meg élünk vele， ahogy， hanem egy történelmi kontextusba ágyazott folyamatként， ami kialakult valamikor az ősidőkben， elbukott， feltámadott， átváltozott – egyszóval organikusan jött létr „A demokráciát az ember igazság iránti érzéke teszi lehetővé – de az igazságtalanságra való hajlama teszi szükségessé。”（Reinhold Niebuhr）Ez a könyv megfizethetetlen abból a szempontból， hogy a demokráciát nem valami ideaként mutatja be， amit csak úgy idepottyantott nekünk egy liberális szakaszban lévő Úristen， mi meg élünk vele， ahogy， hanem egy történelmi kontextusba ágyazott folyamatként， ami kialakult valamikor az ősidőkben， elbukott， feltámadott， átváltozott – egyszóval organikusan jött létre， mindig reflektálva az adott időszakok sajátosságaira。 Jó， szakmunkához képest időnként túl csapongónak éreztem – néha mintha egyetlen fejezeten belül váltana témát úgy， hogy azt logikailag nem okolja meg kellőképpen -， de azért melegen tudom ajánlani。 De mivel akármilyen melegen ajánlom， úgyse fogja mindenki elolvasni， ezért inkább összefoglalom。 Mert a demokrácia legrövidebb történetét is össze lehet úgy foglalni， hogy még rövidebb legyen。 És onnantól kezdve az lesz a demokrácia legrövidebb története。Keane három szakaszra bontja e politikai rendszer pályafutását:1。） Részvételi demokrácia:Az athéniak persze azt hazudták， hogy ezt ők találták fel， pedig dehogy， a Közel-Keletről importálták， mégpedig a mezopotámiaiaktól， akik már jóval előttük feltalálták a népgyűlések hagyományát。 A demokrácia ezen szakaszának kulcseleme， hogy a polgárok közvetlenül vettek részt a politikában: kimentek az agorára （már akit odaengedtek）， aztán hajrá， ereszd el a hajamat。 Nem csoda， ha az összes valamirevaló filozófus （kezdve Platónnal） lanyha undorral figyelte ténykedésüket。 Hisz ahelyett， hogy csendben filozofáltak volna， ahogy az rendes görög emberhez illik， állampolgári aktivitást fejtettek ki， azaz: csőcselékeskedtek。 El fogjátok süllyeszteni az állam hajóját， ti részeg matrózok， morgott ez a mogorva Platón， egyáltalán nem törődve azzal， hogy Athén csak letett valamit az asztalra: a hellén világ egyik legnagyobb hatalmát hozta létre。 Mégpedig nem függetlenül a demokrácia gyakorlatától， ami lehetővé tette számára， hogy olyan embereket is bevonjon a hatalom gyakorlásába （és ezzel összefüggésben: a hatalom megvédésébe， sőt kiterjesztésébe）， akik egy arisztokráciában passzívan figyelték volna annak vergődését。 （Cserépszavazatok az ókori Athénból。 Valamelyik marha Periklészre szavazott， úgy látom！！！）Persze Platónnak igaza volt abban， hogy ez a demokrácia közel sem volt folttalan。 Az egy dolog， hogy a demokratikus gondolatot Athén összeférhetőnek tartotta a rabszolgasággal， a szuverén államok megtámadásával， meg a nők és idegenek jogfosztottságával （ez Platónt se nagyon zavarta）。 Nagyobb gond volt， hogy a részvételi demokrácia ezen formája nem igazán fogadta el az ellenvélemény fogalmát。 Számára a nép egyetlen szuverén volt， az általa hozott döntés pedig olyasvalami， ami kötelező érvénnyel bírt mindenki számára。 Nem fogadta el a különvéleményt （erről Szókratész tudna mesélni， ha nem itatták volna meg méreggel）， nem ismerte el， hogy egyetlen népen belül különböző érdekek is létezhetnek。 Ilyen értelemben pedig sok tekintetben megelőlegezte az abszolutista uralkodók vagy épp a XX。 századi diktátorok népértelmezését – hisz állampolgáraikat ők is monolit tömbként képzelték el， vagy azzá próbálták formálni。2。） Képviseleti demokrácia:Aztán a részvételi demokrácia elhalálozott， de azért itt-ott fennmaradt， Izlandon， Svájcban， vagy épp Spanyolország északi felén， ahol már a XII。 században létrejöttek parlamentszerű képződmények。 A parlamentek kialakulása bizonyos földrajzi szükségszerűségeknek köszönhető: nyilván senki nem várhatta el egy ököritófülpösi kazánkovácstól， hogy eldobja a kalapácsot， és két hónapot utazzon azért， hogy szavazzon valahol a világ végén （plusz két méter） valami halászati joggal kapcsolatos hülye kérdésről。 De azt már igenis megtehette ez a kazánkovács， hogy választ magának egy képviselőt， akiben megbízik， és azt utaztatja egész évben。 Így vált a részvételi demokrácia képviseletivé – ami forradalminak bizonyult。 Hogy mennyire， azt az Amerikai Egyesült Államok bizonyította be， ahol ez az elképzelés pár száz évvel később uralkodóvá vált， olyan siker alapkövévé， ami a nagyhatalmak közé katapultálta az országot， holott a fenekén még ott volt a tojáshéj。 Kialakult továbbá a képviseleti demokráciák azon sajátossága is， hogy érdekcsoportjai pártokba rendeződtek， ami szintén önmagán túlmutató jelentőséggel bírt。 Hisz ezzel a demokrácia túllépett a szuverén és oszthatatlan nép ideáján （bár teljesen nem vetette el azt）， és elfogadta， hogy egyetlen országban akár több érdekcsoport is élhet egymás mellett relatív békében。 Azonban az eszme ellenségei most sem nyughattak – itt volt például a populizmus （amit Keane a demokrácia autoimmun betegségének nevez， igen találóan）， és azok az önjelölt zsarnokok， akik a demokratikus eljárásokra támaszkodva megszerezték a nép feltétlen bizalmát， hogy aztán hatalomra kerülve megkezdjék az őket felemelő intézmények lebontását。 Voltaképpen nem tettek mást， csak kihasználtak egy demokráciaparadoxont: azt， hogy a demokrácia gyakran maga teszi lehetővé azok fennmaradását， akik az életére törnek。 Ezt a folyamatot， a demokrácia önfelszámolását nevezi a szerző democídiumnak。3。） Ellenőrző demokrácia:A XX。 század '40-es éveiben úgy tűnt， az ideának harangoztak。 Brutális totalitárius diktatúrák emelkedtek fel， amelyek népszerűségüket nem ritkán pont annak köszönhették， hogy a liberális demokráciával szemben határozták meg magukat。 De aztán mégse gyászmenet lett a vége， hanem újjászületés。 A nácizmus bukása után ugyanis a kivérzett Európa nyitottá vált a demokrácia felélesztésére， mégpedig úgy， hogy annak egyes alapvető hibáit kiküszöböli。 Így született meg a képviseleti demokrácia romjain az ellenőrző demokrácia。 Abból a felismerésből építkezett， hogy az ember eredendően gyarló lény， a tömeg pedig megvezethető – következésképpen egy magára valamit is adó politikai rendszernek nem arra kell koncentrálnia， milyen módon választja ki vezetőit， hanem arra， hogyan ellenőrzi őket。 Mert akármilyen szépnek és okosnak is tűnik egy leendő Nagy Vezér， lehet， a csúcson megzakkan， tele kell tehát bástyázni a demokráciát mindenféle fékekkel és ellensúlyokkal。 Azt gondolom， a demokrácia ezzel lépett a realista szakaszba – ellentétben a vezérelvet vallókkal， akik valójában zsigeri idealisták， hisz abban bíznak， hogy ha valaki eljut a hatalom magasába， akkor nem adja el utána a saját anyját is， csak hogy ott maradhasson。 Persze a történetnek itt nincs vége。 Az ellenőrző demokrácia nem végpont – hogy mi lesz a végpont， a jövő homályába vész。 Továbbra is veszélyek leselkednek rá – az autoriter irányítás hívei például ismét erősödni látszanak， és （szokás szerint） az egyszemélyi vezetés gördülékenységét ajánlgatják a demokratikus körülményeskedés helyett。 （Pedig hát emlékezhetnének rá， merre haladtak a múlt század közepén oly gördülékenyen az egyszemélyi vezetők。） És hát itt vannak a feloldhatatlannak tűnő ellentmondások is， például a kapitalizmus logikája és a demokratikus intézmények között*。 Szóval a helyzet nem túl rózsás – de hát igazából sosem volt az。 Ugyanakkor van miben bízni – mégpedig abban， hogy a demokráciának eddig is az volt a szuperképessége， hogy egymásnak ellentmondó igazságokat is képes volt egyetlen rendszerbe integrálni。 Mondhatni， erre lett kiképezve， hogy túlélje a saját ellentmondásait。 Épp ezért azok a válságok és katasztrófák， amelyek a birodalmakat és diktatúrákat taccsra tették， a demokráciákat csak megroggyantották。 Képesek voltak feltápászkodni és levonni a konzekvenciákat – innovatívak és rugalmasak autoriter versenytársaikhoz képest。 És egy dinamikusan változó létezésben， egy felgyorsult időben alkalmasint ez a legfontosabb。* A kapitalizmus logikájából ugyanis az következik， hogy folyton újratermeli azokat az egyenlőtlenségeket， amelyeket a demokrácia igyekszik felszámolni。 Tulajdonképpen csoda， hogy kibékíthetetlen ellentétük ellenére ilyen sokáig együtt tudtak élni。 Ironikus ugyanakkor， hogy a kapitalizmus egykor a demokrácia felhajtóerejeként funkcionált， hisz a királyokkal és az arisztokratákkal szemben megteremtette azt a módos középosztályt， aki aztán részt kért a hatalomból – ezzel pedig oroszlánrészt vállalt a politikai rendszer átalakításában。 。。。more
J Earl
，
The Shortest History of Democracy by John Keane is a short but concise history that goes into more depth than one might expect。This little volume does more than just give a history， it also highlights the fact that democracy is not guaranteed to survive。 In fact， it is through seeing how democracy has changed and evolved over the years， even at times into less desirable forms， that offers hope for its future。 At turns uplifting and disconcerting， we are ultimately left with some hope even if it The Shortest History of Democracy by John Keane is a short but concise history that goes into more depth than one might expect。This little volume does more than just give a history， it also highlights the fact that democracy is not guaranteed to survive。 In fact， it is through seeing how democracy has changed and evolved over the years， even at times into less desirable forms， that offers hope for its future。 At turns uplifting and disconcerting， we are ultimately left with some hope even if it might seem like dark days indeed。My favorite section was his explanation and analysis of monitory democracy。 Keane offers some perspective that， while perhaps isn't new， is too often ignored or overlooked。 But more than anything， even though this is a history， it is one that has an eye on the future and what that future might be。 It is up to us to learn and start doing what we must to create the type of democracy we want。Highly recommended for those wanting a brief history as well as those who want a big picture refresher to help them gain some grounded perspective on current events。Reviewed from a copy made available by the publisher via NetGalley。 。。。more
Louise Gray
，
Short but by no means sparing in insights， research and analysis！ This is a really useful history which is only too relevant as we see democracy challenged across the globe， I found the writing style very clear and pitched at a level which will suit all readers interested in this topic。
Janine
，